sziligumi

Nem  elkerülhető  bejegyzés  a  blogcsoportban,  mert  a  kívülállóknak  a  szilikon  általában  a  feltöltött  ajkak,  farpofák  és  mellek  szinonímája.  A  művilágunk  plasztikcicái  minden  lehetséges  és  lehetetlennek  hitt  rekordot  megdöntöttek  ebben  az  értelmetlen  versengésben. Nehéz  tudomásul  venni  az  idő  és  a  természetes  "állagromlás"  fogalmát,  ezért  hiszünk  a  kozmetikai , plasztikai  ipar, mert  vastagon  ipar  ez,  beavatkozásaiban.

Azon  kedves  olvasók  részére,  akik  még  nem  fáradtak  bele  a  szilikonok  privát  szférájába,  most  újabb  információkat  szeretnék  megosztani   tanulásul.  Ugye  az  eddigi  leckék  során  eljutottunk  odáig, hogy  a  szilikonok megjelenési  formája  igen  szélés,  ergó  a  lehetséges  alkalmazástechnika  is  igen  bőséges  felhasználási  lehetőséget  kínál.

Régen  született  már  új  bejegyzés  a  blokk/g/ba,  ezért  kérem  elnézését  mindenkinek,  aki  kiéhezve  várta/  várja  a  szilikonokról  legfrissebb  szemelvényt.  Mentségemre ,  dolgozni  is  kell,  és  szerencsére  van  mit...

A  mai  bejegyzés  tárgya  napi  praktikum:  a  ragasztó  és / vagy  tömítő  paszták  alkalmazása, illetve  annak  tévhitei.  A  szaniterboltok,  szerelvényáruházak  ezerszámra  kínálnak  különféle  tubusos ,  vagy  kartusos  kiszerelésű  szilikonpasztát.  Elsősorban  szigetelestechnikai  célokra,  fürdőszobai , szerelvényi  használatra,  de  mivel  a  kínálat  gazdag,  a  privát  alkalmazó  meg  laikus  a  tárgykörben,  sok  lehet  az  egészségtelen  mellényúlás.

A  szilikonbázison  készített  egykomponensű , főképpen  levegő  nedvességtartalmára  térhálósodó  PT  katalizátoros  anyagok  könnyű  kezelhetőségük  okán  népszerű  termékei  a  háztartásoknak.  Ahol  csepeg  ez  meg  az,  ahol  a  fuga  hullófélben  van,  ahol  a  bekötéshez  szükséges  gumigyűrű  nincs  kéznél,  ott  a  "homo  barkács"    nyúl  a  csodatubushoz,  bekeni,  leápolja  a  renitens  szerelési  helyet,  aztán  másnapra  a  hiba  megszünik  létezni,  vagy  sem...

A  fentebb  jelzett  szilikonoldatok,  hiszen  jelentős  részükben  azok,  valóban  képesek  bizonyos  teljesítményekre.  Az  oldószer  elpárolgása  után  / általában  24  órás  időtartam  alatt / gumiszerű  bevonatot,  tömítést  hagyva  hátra, és  mert  rugalmasak,  ideálisan  víztaszítók, vagy vízzárók,  képesek  a  szigetelési  feladatok  részleges  megoldására. Részlegest  írtam  szándékosan,  hiszen  nyugvó  tömítésként  tökéletesek,  de  nem  tudnak  pótolni  egy  O-gyűrűt,  egy  alakos  tömítést,  pláne  ott,  ahol  a  tömítőfunkciót  ciklikus  mozgás,  forgás  közben  is  biztosítani  kell.

Ideális  eszközei  egy  lefolyó,  vagy  WC  tartály  illeszkedő  és  nem  mozgó  csatlakozójának  tömítésjavításához,  de  nem  megoldás  mondjuk  egy  csaptelep  sérült  tömítésének  pótlására,  javítására.  A  mozgó, surlódó  igénybevételt  ezek  a  szilikonok  egyáltalán  nem  viselik  jól,  hamar  vesztenek  tömítőképességükből,  és  mivel  alakjukat  egy  állandó  fészekhez, réshez  másolták  le,  a  változó  körülményekhez  már  nem  tudnak  alkalmazkodni.

Nagyon  nem  mindegy  az  sem,  hogy  tömítőanyagról  vagy  ragasztóról  beszélünk.  A  tömítőanyag  katalizátort  alig,  inkább  olcsósító  töltőanyagot  tartalmaz,  ezért  a  24  órás  kötésszilárdulás  után  is  képlékeny  marad,  gumiszerű  anyaggá  sosem  áll  össze. Ellentétben  a  ragasztókkal.  A  tömítőanyagok  / pl  a Fugasil /  soha  nem  használhatók  ragasztásra  a  fentiek  miatt, míg  a  ragasztók  alkalmasak  tömítési  célokra  is. Persze  az  utóbbiak  valamelyest  drágábbak.

Az  alkalmazás  igényeitől  függően  célszerű  átböngészni  legalább  a  borítócimke  utalásait,  hiszen  van  sokféle  tudású  típus.  Az  NS  azaz  neutrális  ragasztók  pl  nem  tartalmaznak  ecetsav  bázisú  oldószert,  ezért  tükrök   ragasztására  pl. jobbak  , mint  AS  azaz  acetátoldószeres  , ecetszagú  társaik. Ez  utóbbiak  szúrós  szaguk  mellett  hajlamosabbak  megmarni  a  foncsort,  vagy  korro-oxidatív  bomlást  elindítani  a  tömítetlenség  helyén.  Mindkét  típus  jellemzően  átlátszó,  de  léteznek  fehér,  fekete,  vagy  emelt  hőállóságú  rozsdavörös  színben  is.  A  tömítőpaszták  jellemzően  csak  fehér, vagy  szürkeszínűek  töltőanyaguk  miatt.

Senkit  ne  tévesszen meg  a  szakik  félinformációja.  Sokszor  a  drágább  tényleg  egy  kicsit  jobb,  és mert  a  szakipari  munkák  hosszú  távra  szóló megoldások,  nem  ezen  a  pár  száz  forinton  érdemes  spórolni...

A  műanyagokról ,  meg  gumikról  úgy  általában  a  mezei  felhasználónak  nincsenek  különleges  elképzelései.  Olyan,  amilyen  , fényes,  színes,  kommersz ,  aztán  majd  olvad, törik, karcolódik,   szakad,  öregszik,  "mert  ez  műanyag..."  Nagyjából  és  általánosságban  ezek  a  fenti  sztereotípiák   igazak.  A  műanyagokra. A  termoplasztok  tömegáru  világára.  De  nem  igaz  a  szilikonokra.

Bár  a  tél  múlóban,  így  jelen  bejegyzésem  aktualitása  sem  igazi,  de  tavasszal  kezdődnek  a  nagy  lakásfelújítási  projektek. Vidáman  tárjuk  majd  ki  ablakainkat  a  langy  tavaszi  napsugárnak,  és  örömünk  gyorsan  oda, ha  meglátjuk  mekkora  " munkát "  volt  képes  végezni  a  tél  nyílászáróinkon...

A  sziligumi  blogcsoport   szándékai  szerint  próbálkozik  tanácsaival , lehetőség  szerint  kéretlen  reklámok  nélkül  népszerűsíteni  azokat  az  erényeket, előnyöket, praktikumokat, melyet  ennek  a  csodaanyagnak  a  különféle  változatai  képviselnek.  A  mai  bejegyzésem, nem  utolsó  sorban  Kósza  barátom  tanácsára  eltér  az  eddigiektől , és  tudatosan  belecsempészek egy  apró  öncélú  reklámot  is.

A  legutóbbi  bejegyzésem  kommentjei  között  Zepy  bloggertársam  az  alábbi  megjegyzést  fűzte: " A  műanyagoddal  hozzájárulsz  a  Föld  környezetszennyezéséhez! "  Kicsit  megilletődve  csak  annyit  válaszoltam  a  nem  igazán  a  tárgykörhöz   tartozó  megjegyzésre , hogy  az  ember  minden  tevékenysége,  ha  úgy  vesszük  környezetszennyező.

Amikor  ezt  a  blogcsoportot  írni  kezdtem,   előre  sejtettem, hogy  megkerülhetetlen  opusz  fog  születni  a  szilikonok  speciális  alkalmazásáról  ,  ugyanis   a   különféle  szexuális  játékszerek egyik   alapanyagaként  is  alkalmazzák .  Az  emberi  fantázia  kimeríthetetlen ,  a  termékpaletta  pedig  bőséges. Gyűrűk,  vibrátorok,  és  egyéb  férfi  és  női  pótlékok, szóval  minden  ami  a  privát  boldogsághoz  hiányozhat.   Nem  vagyok  prűd, de mert  "szakmai"  anyagnak  szánom  a  bejegyzést ,ezért   inkább  itt  is  az  alapanyagra  korlátozódom,  és  rögvest   ideidézem   a  forgalmazó  szakvéleményét.

Besétál  a  gyanútlan  vásárló  a  szaküzletbe  és  keresi  a  hőn  áhított  pótalkatrészt  az  életet  adó  kávéfőzőjéhez.  A   Keravilokban,  a  nagyobb  műszaki  boltokban,  de  a  szupermarketek  műszaki  osztályain  is  megdöbbentő  választékból  lehet  kikeresni  az  éppen  "méretes"  téglavörös  gumialkatrészt. Győzelem!

A  szilikonok  a  gumialapanyagok  Rolls-Royce -ja. Írtam  már  valahol  korábban, hogy  benne  rejlő  tudásukat  áruk  is  gazdagon  kifejezi.  Nem  egy  avatatlan  vásárlóm  kérdezte  már  meg  némileg  méltatlankodva : "  miből  van  ez, aranyból?"  Gyanítom  nem  ez  az  ötlet  vezérelte  a  divatékszerészeket , hogy  a  szilikonokhoz  nyúljanak,  de  attól  még  a  tény  tény  marad:  a  kedvenc  szilikonjaim  bizony  megjelentek  ebben  a  műfajban  is.

Biztosan  akad  a  kreatív  olvasók  között  olyan,  aki  szívesen  másolt  volna  le  magának  egy  neki  tetsző  figurát,   porcelánból  vagy  fémből  készült  alakot,  esetleg  egy  látványgyertyát.  A  másolás  azonban  megfelelő  eszközök  hiányában  házilag  viszonylag  bonyolult, vagy  nagy  kézügyességet  kívánó  feladat.

Ha  meg  kellene  jelölni  két  anyagot,  ami  biztosan  előfordul  egy  műtőben, akkor  az  első  biztosan  az  ezüstösen  csillogó  krómacél  lenne,  a  második  hely  pedig  természetesen  a  szilikongumit   illetné.  Sajnos  a  feltételes  mód  jogos, mert  gyártóként  ismerve  az  egészségügy  mostoha  pénzügyi  viszonyait, csak  reménykedhetem  abban,  hogy  a  szükséges  és  indokolt  helyeken  telik  is  az  intézményeknek  ezekre  az  eszközökre.

Az  előző  bejegyzésekben  az  uraknak  próbáltam  tippekkel  szolgálni   a  garázs-hobby  műfajban.  Ellenpólusként  most  ismét  a  hölgyeknek,  háziasszonyoknak   szeretnék   egy  ötletet  adni  a  szilikonok  világából. Hol  is  máshol:  a  konyhában.

Az  előző  bejegyzésben  azt  már  sikerült  elárulni,  hogyan  lehet  olcsóbb, környezetbarát  módon  házilag  előállítani  a  saját , különbejáratú  szilikonspray-nket.  De  azt  is  nyugodtan  hozzátehettem  volna , hogy    a  szilikonolajakat   mezei  megjelenésükben  is  vidáman  lehet, sőt  érdemes  használni.

Azt  el  kell  ismerni, hogy  a  mezei  átlagautós  a  szilikonokat   elsősorban  spray  formájában  ismerhette  meg  legelébb,  és  szinte  kizárt, hogy  a  garázsokból  ez  a  flakon  hiányozna. Kétségtelen  tény, hogy  ameddig  az  egymással  versengő  gyártók  túlkínálata  el  nem  lepte  a  műszaki  és  háztartási  boltokat,  addig  a  flakonok  tartalma  még  használható  is  volt. Mára  az  árversenyben  vívott  éles  harcban  a  felhasználó  veszített.